A Magyar Nemzeti Bank elnökének 14/2026. (V. 15.) MNB rendelete a Magyar Nemzeti Bank elnöke által adományozható díjakról [1] E rendelet célja a Magyar Nemzeti Bank elnöke által adományozható, a magyar pénzügyi és gazdasági rendszerben tevékenykedő szakemberek megbecsülésének kifejezésére szolgáló elismerések alapítására és odaítélésére vonatkozó részletszabályok meghatározása. [2] A Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvény 24. § (7) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 41. cikk (5) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. Általános szabályok 1. § A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) célkitűzéseinek és törvényi feladatkörének megfelelően a közgazdaság és a pénzügyek területén elismert és kiemelkedő szakmai munkát és teljesítményt nyújtó hazai és külföldi szakemberek elismerésének és megbecsülésének kifejezésére az MNB elnöke a 2. §-ban meghatározott díjakat (a továbbiakban együtt: díj) adományozhatja. 2. § (1) A Lámfalussy Sándor díj nemzetközileg elismert pénzügyi, gazdasági szaktekintély számára adományozható. (2) A Popovics Sándor díj feltörekvő, reményteli fiatal szakember számára adományozható. (3) A Wekerle Sándor Kárpát-medencei Gazdasági Díj kárpát-medencei gazdasági és pénzügyi szakember, illetve szervezet számára adományozható. 2. A Lámfalussy Sándor díj 3. § A Lámfalussy Sándor díj olyan – magyar vagy külföldi állampolgárságú – szakembernek adományozható, aki a) az MNB célkitűzéseivel és törvényi feladatkörével összefüggésben – így különösen a monetáris politikára kiható gazdasági folyamatok működése, átláthatósága és a magyar pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása témakörében – olyan kiemelkedő, nemzetközileg elismert szakmai munkát, tudományos publikációs vagy oktató tevékenységet végzett, amely hosszabb távon jelentős hatással van a magyar és a nemzetközi közgazdaságtudomány és szakmai közösség fejlődésére, b) a díj odaítélésekor betöltötte a 45. életévét, c) a díj odaítélésekor és az azt megelőző 5 évben nem állt az MNB, illetve az MNB közvetlen vagy közvetett tulajdonában álló gazdasági társaság alkalmazásában. 4. § (1) A Lámfalussy Sándor díjjal az adományozást igazoló okirat, valamint emlékérem jár. (2) A Lámfalussy Sándor díjjal járó emlékérem 999 ezrelék finomságú aranyból készült, súlya 100 gramm, átmérője 50 mm, széle sima. Az emlékérem proof kivitelű előlapján az MNB emblémájának – felső köriratban a „MAGYAR NEMZETI BANK" felirat, körívvel lehatárolt mezőben Magyarország tölgyfaággal és babérággal keretezett címere – ábrázolása látható. Az emlékérem előlapjának tervezőművésze Kósa István. Az emlékérem BU kivitelű hátlapján, a baloldali mezőben Lámfalussy Sándor időskori portréjának ábrázolása látható, az emlékérem hátlapját tervező Király Fanni tervezőművész mesterjegyével, a jobb oldali mezőben, egymás alatti vízszintes sorokban a „Lamfalussy" és az „Award" felirat, valamint a Lámfalussy Sándor díj átadásának évszáma olvasható. Az emlékérem peremén a „BP." verdejel, a fémjel és a „999" finomságjel olvasható. 3. A Popovics Sándor díj 5. § A Popovics Sándor díj olyan – magyar vagy külföldi állampolgárságú – gazdasági, pénzügyi szakembernek adományozható, aki a) kimagasló színvonalú, előremutató szakmai, tudományos vagy oktatási munkájával vagy jelentős teljesítményével hozzájárul az MNB céljai – így különösen a magyar pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása, átlátható működése, gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulásának biztosítása – megvalósításához, szakmai tekintélyének és nemzetközi elismertségének megerősítéséhez, b) a díj odaítélésekor nem töltötte be a 45. életévét, c) a díj odaítélésekor és az azt megelőző 5 évben nem állt az MNB, illetve az MNB közvetlen vagy közvetett tulajdonában álló gazdasági társaság alkalmazásában. 6. § (1) A Popovics Sándor díjjal az adományozást igazoló okirat, valamint emlékérem jár. (2) A Popovics Sándor díjjal járó, proof kivitelű emlékérem 986 ezrelék finomságú aranyból készült, súlya 34,91 gramm, átmérője 32 mm, széle sima. Az emlékérem előlapján, a középmezőben Popovics Sándor portréja látható. A portrétól jobbra, egymás alatti vízszintes sorokban a „POPOVICS", a „SÁNDOR" és a „DÍJ" felirat, az emlékérme jobb alsó szélén, félköriratban a „BP." verdejel és a fémjel olvasható, a portrétól balra Bartos István Péter tervezőművész mesterjegye látható. A Bognár György által tervezett, a 200 forintos címletű ezüstérmék kibocsátásáról szóló 9/1992. (XI. 30.) MNB hirdetmény szerinti ezüstérme hátlapja alapján készült hátlap szélén, felső köriratban a „MAGYAR NEMZETI BANK" felirat olvasható, a középmezőben az MNB épületének ábrázolása látható. 4. A Wekerle Sándor Kárpát-medencei Gazdasági Díj 7. § A Wekerle Sándor Kárpát-medencei Gazdasági Díj az MNB feladatkörével összefüggésben, a pénzügyi tudatosság terjesztése támogatására annak a kárpát-medencei gazdasági és pénzügyi szakembernek, illetve szervezetnek adományozható, aki, illetve amelynek vezető tisztségviselője a) a gazdasági és pénzügyi ismeretterjesztés területén kiemelkedő szakmai munkát végez, így különösen aa) a fiatalok pénzügyi képzését és tehetséggondozását aktívan támogatja, a hazai tudástőkét munkájával jelentősen fejleszti, ab) kiemelkedő kutatást, kimagasló tanulmányi, tudományos és közösségi teljesítményt nyújt, vállalkozó szellemű, a pénzügyi terület megértése és a tudás multidiszciplináris felhasználása iránt elkötelezett, vagy ac) a Kárpát-medence területén megvalósuló, a nemzeti összetartozást erősítő, országhatáron átívelő pénzügyi-gazdasági célú tudományos ismeretterjesztésben, valamint korábban nem alkalmazott, innovatív gazdasági kutatások és szakmai együttműködések megvalósításában kimagasló teljesítményt nyújt; b) a díj odaítélésekor és az azt megelőző 5 évben nem állt az MNB, illetve az MNB közvetlen vagy közvetett tulajdonában álló gazdasági társaság alkalmazásában. 8. § (1) A Wekerle Sándor Kárpát-medencei Gazdasági Díjjal az adományozást igazoló okirat, emlékszobor, valamint emlékérem jár. (2) A Wekerle Sándor Kárpát-medencei Gazdasági Díjjal járó emlékszobor – amely Nagy Benedek szobrászművész alkotása – Wekerle Sándor halálának 90. évfordulója alkalmából Móron felállított köztéri szobor bronzötvözetű, kicsinyített mása. (3) A Wekerle Sándor Kárpát-medencei Gazdasági Díjjal járó, bronzpatinázott kivitelű, rézötvözetű emlékérem 90% réz és 10% cink ötvözetéből készült, súlya 335 gramm, átmérője 100 mm, széle sima. Az emlékérem előlapján, a középmezőben Wekerle Sándor portréjának ábrázolása látható, jobb oldalon, a portré ábrázolásába ágyazva az emlékérmet tervező Pelcz Balázs mesterjegyével. A portré ábrázolásától jobbra, az alapsíktól kissé meemelt, téglalap formájú felületen a díj átadásának évszáma olvasható. Az emlékérem szélén, felső köriratban a „KÁRPÁT-MEDENCEI GAZDASÁGI DÍJ", alsó köriratban a „WEKERLE SÁNDOR" felirat olvasható. Az emlékérem hátlapján a Buda Palota épülete Várfok utcára néző homlokzatrészletének ábrázolása látható, lent, az ábrázolásba ágyazva a „BP." verdejel található. 5. A díj odaítélésére és átadására vonatkozó közös szabályok 9. § (1) A díj évente egy alkalommal, egy-egy díjazott számára adományozható. (2) Ugyanazon díj ugyanazon díjazottnak ismételten nem adományozható. 10. § (1) A díj odaítéléséről az MNB elnökének javaslata alapján szakmai bizottság dönt, amelynek tagjai az MNB elnöke és az MNB alelnökei. (2) A javaslatnak tartalmaznia kell a jelölt szakmai életútját, valamint azoknak az eredményeknek, publikációknak, teljesítménynek az ismertetését, amelyek az adott díj odaítélését megalapozhatják, és megfelelnek az adott díjra e rendeletben meghatározott feltételeknek. (3) Az elismerésre méltatlanná vált díjazottól az adományozó a díjat – a díjazott írásbeli értesítésével – visszavonhatja. Méltatlanná válik a díjra az, akit bűncselekmény elkövetéséért jogerősen elítéltek, vagy – amennyiben a díjazott a díj odaítélését követően az MNB alkalmazottja lesz – akinek a munkaviszonya az MNB-nél a munkáltató által kezdeményezett azonnali hatályú felmondással szűnt meg. 11. § Az MNB elnöke a díjat ünnepélyes keretek között adja át. 6. Záró rendelkezések 12. § Ez a rendelet 2026. május 16-án lép hatályba. 13. § Hatályát veszti a Magyar Nemzeti Bank elnöke által adományozható díjakról szóló 27/2013. (XII. 10.) MNB rendelet.

A Kúria 2/2026. JEH határozata (Jpe.III.60.003/2025/16. szám) a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelemről A Kúria Jogegységi Tanácsa a Kúria P.I. tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján meghozta a következő jogegységi határozatot: 1. Minden esetben vissza kell utasítani a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet. 2. A Kúria indítványozó tanácsa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Gfv.30.002/2024/10. számú határozattól az 1. pontban érintett jogértelmezési kérdésben eltérhet. 3. A Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Gfv.30.002/2024/10. számú határozata és más, azonos tartalmú határozatai az 1. pontban érintett jogértelmezési kérdésben a továbbiakban nem hivatkozhatók kötelező erejű döntésként. Indokolás I. [1] A Kúria előtt Pfv.21.115/2024. számon indult felülvizsgálati eljárásban az eljáró tanács (a továbbiakban: indítványozó tanács) a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítványt terjesztett elő a jogegység érdekében, mert jogkérdésben el kíván térni a Kúria Gfv.30.002/2024/10. számú, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától (a továbbiakban: referenciahatározat). [2] Az indítványozó tanács az egységes joggyakorlat biztosítása érdekében annak megválaszolását kérte, hogy minden esetben vissza kell-e utasítani a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet. [3] Az indítványozó tanács az előtte folyamatban lévő eljárást a Bszi. 32. § (2) bekezdése alapján a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztette. II. [4] Az előzetes döntéshozatali indítványt előterjesztő indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben az elsőfokú bíróság alaposnak ítélte a felperesnek a tulajdonjog elbirtoklás címén történő ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének tűrése iránt előterjesztett keresetét. Megállapította, hogy a felperes az ingatlant a törvény által előírt időtartamban sajátjaként birtokolta, valamint azt, hogy az előzményi perben történtek nem szakították meg az elbirtoklást, annak nyugvása sem következett be, tehát az elbirtoklási idő eredményesen eltelt. [5] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az elbirtoklás megszakadása nem következett be, valamint az előzményi per tartama alatt nem is nyugodott, ugyanakkor eljárásjogi okból nem találta megállapíthatónak, hogy az előzményi per alatt a felperes elbirtokolta a tulajdoni hányadot. Erre figyelemmel az előzményi pert követő időszakra vonatkozóan is vizsgálta a sajátkénti birtoklást, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes tekintetében már nem álltak fenn ennek feltételei. A kereset tehát azért alaptalan, mert az előzményi per megindításáig nem telt el az elbirtoklási idő, a jogerős ítéletet követően pedig már nem valósult meg a szakadatlan, sajátkénti birtoklás. [6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalával az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte arra hivatkozva, hogy az elbirtoklás feltételei megvalósultak. Az I. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet is benyújtott. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmet kizárólag a jogerős ítélet indokolása ellen terjesztett elő, annak megváltoztatását, kiegészítését kérte azzal, hogy jogilag nem létező tulajdoni hányadot nem lehet elbirtokolni, nem létező tulajdoni hányad kiszámítását a bíróságok nem végezhetik el, kívülálló nem szerezhet tulajdonjogot elbirtoklás útján, így nem jöhetett létre közös tulajdon, valamint az előzményi per megszakította az elévülést. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének körében a referenciahatározatra hivatkozott. III. [7] A referenciahatározatban a felülvizsgálati tanács a csatlakozó felülvizsgálati kérelem érdemben történő elbírálhatósága körében mindenekelőtt a Kúria Mfv.10.046/2022/5. számú határozatára hivatkozott. Ebben a határozatában a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet azzal az indokkal utasította vissza, hogy csupán a határozat indokolásával szemben csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem nyújtható be a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 405. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 372. §-a, valamint a 407. § (1) bekezdés c) pontja értelmében. Álláspontja szerint azonban a határozat ezen részének nincs a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontjában írt kötőereje, mert az csak a Kúriának a BHGY-ban közzétett határozataira terjed ki, a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet visszautasító határozat pedig a Bszi. 163. § (1) bekezdése értelmében nem közzéteendő a BHGY-ban. Ezért megállapította: a Kúria anélkül foglalhatott el eltérő álláspontot, hogy előzetes döntéshozatali indítványt kellett volna előterjesztenie. [8] A referenciahatározatot hozó tanács szerint a felülvizsgálat korlátaira vonatkozó szabályokból az is következik, hogy amennyiben a másodfokú bíróság az érdemben helyes döntését a felek által hivatkozott jogi indokok közül a helytelenekre alapította a helyesek helyett, az érdemi döntéssel egyetértő, de annak indokait nem osztó fél teljes mértékben az ellenfelének kiszolgáltatott, tehetetlen, garantált pervesztességét eredményező helyzetbe kerülne, ha az ellenfele által benyújtott felülvizsgálati kérelemmel támadott részében csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel sem támadhatná a felülvizsgálat tárgyává tett érdemi döntés indokait. Álláspontja szerint ez az eljárásjogi eredmény nem lenne összeegyeztethető a Pp. preambulumában, valamint Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikkében foglaltakkal. Hivatkozott továbbá a Kúria Pfv.20.862/2022/11. számú határozatára, amelynek [90]–[91] bekezdéseit a következőképp összegezte: „a jogerős ítéletnek csak az indokolását (és a másodfokú perköltséget) támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelem is előterjeszthető és vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban, amennyiben van olyan felülvizsgálati kérelem és abban megfogalmazott petitum, amellyel összefüggésben, annak velejárójaként lehetséges a kapcsolódó indokolás felülbírálata". [9] Erre figyelemmel a referenciahatározatot hozó tanács rámutatott: a felperes felülvizsgálati kérelme a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős határozat hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a kereset teljesítésére irányult. Erre tekintettel a Pp. 405. § (1) bekezdéséből, 372. §-ából és 407. § (1) bekezdés c) pontjából levezetett formális okból nem hagyhatta figyelmen kívül az alperes által az eljárás során mindvégig hivatkozott és a csatlakozó felülvizsgálati kérelme tárgyává is tett, de a másodfokú bíróság által alaptalannak tekintett védekezését, mivel az összefüggött a felülvizsgálati kérelem petitumával, így annak velejárójaként felülbírálható, ahhoz társítható. Ennek alapján tehát a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálhatónak tekintette, azonban nem találta alaposnak. [10] Mindezekre tekintettel a Kúria a referenciahatározat elvi tartalmaként azt állapította meg, hogy a jogerős ítéletnek csak az indokolását támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelem is előterjeszthető és vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban, amennyiben van olyan felülvizsgálati kérelem és abban megfogalmazott kérelem, amellyel összefüggésben, annak velejárójaként lényeges a kapcsolódó indokolás felülbírálata. IV. [11] A Kúria indítványozó tanácsa a referenciahatározatban kifejtett állásponttól el kíván térni. Az előzetes döntéshozatali indítványban kiindulópontként azt állította, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 2012. szeptember 1-jétől módosított 271. § (1) bekezdés d) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán az indokolása ellen. Az indítványozó tanács kiemelte, hogy a régi Pp. polgári gyakorlatában korlátozás nélkül – a jogerős ítélet, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem egymásra vetített tartalmától függetlenül – érvényesült a régi Pp. 271. § (1) bekezdés d) pontjában írt tilalom: a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet – egyéb körülmények vizsgálata nélkül – kizárólag azért utasította el hivatalból, mert az a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen irányult (pl. Pfv.21.240/2019/7. és Pfv.21.510/2021/5. számú végzések). [12] Álláspontja szerint ezzel a jogértelmezéssel nem ellentétes a referenciahatározatban hivatkozott Pfv.20.862/2022/11. számú döntés sem, mivel értelmezése szerint e határozat – a referenciahatározat [120] bekezdésében foglaltakkal szemben – nem azt mondta ki, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadható a jogerős határozatnak csupán az indokolása. Meglátása szerint a referenciahatározat hivatkozott bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a felülvizsgálat kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg, így az indokolásnak csak a felülvizsgálati kérelemben megfogalmazottakhoz kapcsolódó része bírálható felül a felülvizsgálat során. [13] További érvként hivatkozott arra, hogy a Pp. a régi Pp.-hez képest jelentősen megváltoztatta a felülvizsgálat szabályozását a szabályozási cél és a konkrét rendelkezések vonatkozásában is. A polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat 417. oldalán írtak szerint az új szabályozás célja a jogerő intézményének erősítése, az annak áttörési lehetőségét biztosító felülvizsgálat szűkítése, valamint a felülvizsgálat jogegységi funkciójának fokozottabb hangsúlyozása volt. A konkrét rendelkezések között a Pp. megváltoztatta a felülvizsgálati kérelemmel érintett határozatnak a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadható részének a szabályozását is (vö. Pf.24.933/2022/2., megjelent BH 2023.70. számon). Míg a régi Pp. 273. § (6) bekezdése értelmében alkalmazandó régi Pp. 244. § (1) bekezdése a csatlakozó felülvizsgálati kérelem kizártságát úgy szabályozta, hogy ha a felülvizsgálati kérelem nem érinti a per főtárgyát, akkor nincs helye a per főtárgyára vonatkozóan csatlakozó felülvizsgálati kérelemnek, addig a Pp. 419. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 372. § (1) bekezdése szerint csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel az ítéletnek csak az a része támadható, amit a felülvizsgálati kérelem érint. A Pp. 372. § (1) bekezdése alkalmazásában tehát nem annak van jelentősége, hogy a felülvizsgálati kérelem a per főtárgyát érinti-e, hanem annak, hogy a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletnek melyik részét támadja. [14] Mindezek alapján megállapítható, hogy a Pp. szűkítette a csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének a lehetőségét. Ez a szűkítés is abba az irányba mutat, hogy a Pp. 419. § (1) bekezdés második mondata és a 407. § (1) bekezdés c) pontja egyáltalán nem teszi lehetővé csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztését a jogerős határozatnak csupán az indokolása ellen. [15] Az indítványozó tanács kiemelte azt is, hogy a Kúria Gfv.30.325/2021/6. számú ítéletében {Indokolás [34], [36]}, valamint az Mfv.10.046/2022/5. számú ítéletében {Indokolás [28], [31]–[32]} a Pp. fenti rendelkezéseire hivatkozással utasította vissza a jogerős ítélet indokolását támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelmet. Ezeket meghaladóan a Kúria több olyan – a BHGY-ban közzé nem tett – végzést hozott már, amelyekben a Pp. fenti rendelkezéseire hivatkozva a jogerős ítélet indokolása ellen irányuló csatlakozó felülvizsgálati kérelmet visszautasította (Pfv.21.450/2021/4., Gfv.30.170/2022/5., Pfv.20.169/2023/7., Pfv.20.787/2023/8.). [16] Végül arra hivatkozott, hogy a referenciahatározat az eddigi gyakorlattól eltérő jogértelmezését alapvetően két okra alapította: egyrészt arra, hogy ezzel a felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének ellenfele kiszolgáltatottá válik, ami ellentétes a Pp. preambulumával és az Alaptörvény 28. cikkével, másrészt a Kúria Pfv.20.862/2022/11. számú határozatában foglaltakra. A Kúria Pfv.20.862/2022/11. számú határozatával kapcsolatban állította: a felülvizsgálat alapjául szolgáló ügyben a régi Pp.-t kellett alkalmazni, amelyhez képest a Pp. jelentősen megváltoztatta a felülvizsgálat szabályozását a szabályozási cél és a konkrét rendelkezések vonatkozásában is. Visszautalt továbbá arra, hogy az indítványozó tanács értelmezése szerint – ez a határozat ténylegesen nem tartalmaz olyan jogértelmezést a csatlakozó felülvizsgálati kérelem vonatkozásában, mint amit a referenciahatározat [120] bekezdése határoz meg. Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezéssel összefüggésben kifejtette: a Pp. értelmezése során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szabályozás normaszövege – bármely kivétel megfogalmazása nélkül – egyértelműen kizárja a felülvizsgálat lehetőségét a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen [Pp. 407. § (1) bekezdés c) pont], amely így egyaránt vonatkozik a felülvizsgálati kérelemre és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre is [Pp. 419. § (1) bekezdés második mondat]. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az Alkotmánybíróság szerint nincs mód arra, hogy a jogalkalmazó a jogszabályi rendelkezésben előírt törvényi feltételek tartalmát bővítse új esetkörrel {3417/2024. (XI. 28.) AB határozat, Indokolás [45]}. [17] A fentiekben kifejtettek alapján álláspontja szerint minden esetben vissza kell utasítani a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet. V. [18] A legfőbb ügyész a Bszi. 37. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában az indítványozó tanács álláspontjával értett egyet. [19] Nyilatkozatában kifejtette, hogy a jogbiztonság elvének biztosítására szolgáló jogerő intézménye csak kivételesen, indokolt esetben, szűk körben törhető át, ezért a Pp. a felülvizsgálat intézményét rendkívüli perorvoslatként szabályozza. Kiemelte: a Pp. normaszövege egyértelműen és kivétel megfogalmazása nélkül kizárja a felülvizsgálat lehetőségét a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem vonatkozásában is. Álláspontja szerint a Pp. e szabálya nem „formális", hanem objektív rendelkezés. Erre az egyértelmű jogalkotói akaratra utal az is, hogy kivételesen, külön engedélyezéssel sem kérhető rendkívüli perorvoslat az indokolás tekintetében, mert az csak a Pp. 408. § és 409. §-ainak alkalmazásában értelmezhető. [20] Végül utalt a referenciahatározatban hivatkozott Pfv.20.862/2022/11. számú döntésre is, amely álláspontja szerint nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a kizárólag a jogerős ítélet indokolása ellen benyújtott felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem megengedett lenne. [21] Az I. rendű alperes nyilatkozatában kifejtett álláspontja szerint nem indokolt a referenciahatározattól való eltérés. VI. [22] A Kúria Jogegységi Tanácsa az indítványozó tanács által feltett kérdésben, azaz abban, hogy minden esetben vissza kell-e utasítani a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, az alábbiak szerint foglalt állást. [23] 1. A Kúria Jogegységi Tanácsa mindenekelőtt az indítványozó tanács által feltett jogkérdés jogszabályi hátterét, valamint az annak mentén kialakult kúriai ítélkezési gyakorlatot vizsgálta. [24] Mind az indítványozó tanács előtt folyamatban lévő ügyben, mind a referenciahatározat alapjául szolgáló ügyben a Pp. 2026. január 1-je előtt hatályos rendelkezéseit kellett alkalmazni. [25] A Pp. 407. § (1) bekezdés c) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen. Ebben az esetben tehát a jogalkotó egyértelműen kizárta a felülvizsgálatot. Ennek alapján a jogerős ítélet indokolása önmagában nem, csak azzal a jogerős ítélet rendelkező részében szereplő ítéleti rendelkezéssel együtt támadható felülvizsgálati kérelemmel, amelyhez az indokolás kapcsolódik. [26] A Pp. 419. § (1) bekezdés első fordulata szerint a csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a csatlakozó fellebbezésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ennek alapján, a Pp. 372. § (1) bekezdése értelmében a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel az ítéletnek csak az a része támadható, amit a felülvizsgálati kérelem érint. A Pp. 419. § (1) bekezdés második fordulata alapján csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a fél csak akkor terjeszthet elő, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni. A Pp. e §-ához fűzött előterjesztői indokolás szerint: „A törvény változatlanul – a törvényi feltételek keretei között – lehetőséget ad csatlakozó felülvizsgálati kérelem benyújtására. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem a felülvizsgálatot kérelmező ellenfelének járulékos jognyilatkozata, amelyet a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére tekintettel terjeszt elő, ha tehát a felülvizsgálati kérelmet a kérelmező visszavonja, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem hatályát veszti. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél ellenfele azonban csak akkor terjeszthet elő csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni, azaz vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem benyújtásának feltételei önállóan fennállnak. A törvény utaló szabályai egyébként a csatlakozó felülvizsgálat előterjesztésére a csatlakozó fellebbezésre vonatkozó szabályok alkalmazását írják elő." Ez a szabály azt jelenti, hogy a fél csak akkor, abban a körben terjeszthet elő a jogerős ítélet ellen csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, ha az érintett körben önálló felülvizsgálati kérelmet is előterjeszthetett volna. Ha tehát a felülvizsgálati kérelem előterjesztése valamely esetkörben kizárt, ebben a körben csatlakozó felülvizsgálati kérelmet sem lehet előterjeszteni. [27] A fenti jogszabályhelyek értelmezésével összefüggő kúriai ítélkezési gyakorlat a referenciahatározat meghozataláig egységesnek volt tekinthető. A Kúria számos precedens, a BHGY-ban közzétett határozata tartalmaz csatlakozó felülvizsgálati kérelmet visszautasító rendelkezést a Pp. 415. § (1) bekezdés d) pontja alapján, tekintettel arra, hogy azt a fél csupán a jogerős ítélet indokolása ellen terjesztette elő {például: Gfv.30.325/2021/6., Indokolás [36]; Mfv.10.046/2022/5., Indokolás [32]; Mfv.10.010/2023/5., Indokolás [36]; Pfv.20.881/2023/6., Indokolás [49]}. A Kúria Jogegységi Tanácsának álláspontja szerint a referenciahatározat [118] bekezdésében téves az a következtetés, hogy e határozatoknak azért nincs „kötőereje", mert a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet visszautasító határozatot a Bszi. 163. § (1) bekezdése értelmében nem kell közzétenni a BHGY-ban. [28] A hivatkozott határozatokban közös, hogy azok nem önállóan, kizárólag a csatlakozó felülvizsgálati kérelem visszautasításáról rendelkeznek, hanem az ügy érdemében hozott döntést is tartalmazzák. A Pp. 415. § (1) bekezdésében meghatározott szabályból kiindulva – miszerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet (így a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet is) az eljárás bármely szakaszában visszautasíthatja – semmi sem zárja ki azt, hogy amennyiben a Kúria a visszautasítás okát az általános intézkedési kötelezettség körében előírt harmincnapos határidőn túl, az érdemi eljárása során észleli, ekkor utasítsa vissza a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, akár úgy, hogy erről nem hoz külön végzést, hanem arról az érdemi, befejező határozatban rendelkezik. Tekintettel tehát arra, hogy ebben az esetben a Kúria nem hoz külön határozatot a csatlakozó felülvizsgálati kérelem visszautasításáról, hanem az erről szóló döntést az ügy érdemében hozott határozatba foglalja, e határozatot a Bszi. 163. § (1) bekezdése alapján közzé kell tenni a BHGY-ban. A BHGY-ban történő közzététel során a határozatok egyes rendelkezései, részei nem választhatók szét, a határozatok teljes terjedelmükben – a személyes adatok védelme érdekében elvégzett anonimizálási folyamatot nem számítva – vannak feltöltve a BHGY-ba. Ebből következik az, hogy ezek a határozatok teljes terjedelmükben, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelem elbírálása tekintetében is precedensképes határozatnak minősülnek, tehát azok a Kúriára kötelezőek. [29] A fentiekben hivatkozott határozatokon kívül természetesen számos alkalommal előfordult, hogy a Kúria még az érdemi döntés meghozatala előtt, külön végzésben rendelkezett a csatlakozó felülvizsgálati kérelem visszautasításáról. Az indítványozó tanács e körben a Kúria Pfv.21.450/2021/4., Gfv.30.170/2022/5., Pfv.20.169/2023/7., Pfv.20.787/2023/8. számú határozatait jelölte meg. E döntésekben a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet azért utasította vissza, mert az a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen irányult, határozataiban nem vizsgálta egymásra vetítve a jogerős ítélet, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem tartalmát. Helyesen jegyezte meg ugyanakkor az indítványozó tanács, hogy e döntések nem precedensek, hiszen azokat a Bszi. 163. § (1) bekezdése alapján a BHGY-ban nem kellett közzétenni. [30] A teljesség kedvéért utal a Kúria Jogegységi Tanácsa arra is, hogy a Pp. hatályba lépését követően kialakult, fentiekben bemutatott ítélkezési gyakorlat nem újszerű, ugyanis a Pp. fenntartotta a régi Pp. 2012. szeptember 1-jétől módosított 271. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakat, amely szerint nem volt helye felülvizsgálatnak a jogerős határozatnak csupán az indokolása ellen. Az indítványozó tanács helyesen mutatott rá arra, hogy a régi Pp. polgári gyakorlatában korlátozás nélkül – a jogerős ítélet, a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem egymásra vetített tartalmától függetlenül – érvényesült a régi Pp. 271. § (1) bekezdés d) pontjában írt tilalom: a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet – egyéb körülmények vizsgálata nélkül – kizárólag azért utasította el hivatalból, mert az a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen irányult (pl. Pfv.21.240/2019/7., Pfv.21.510/2021/5.). Ettől eltérő jogértelmezést csak a közigazgatási perekben hozott határozatok tartalmaznak a közigazgatási perekben érvényesülő felülvizsgálati szabályokról szóló 3/2013. (IX. 23.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény) alapján. A KMK vélemény szerint ugyanis nem minősül csupán a jogerős ítélet indokolása ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemnek az olyan felülvizsgálati kérelem, amely a jogerős ítélet indokolásának az ügy érdemére kiható megváltoztatására irányul. Az indokolásban azonban hangsúlyozta a Kúria, hogy ez a jogértelmezés a közigazgatási perek specialitásából következik. Erre figyelemmel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 116. § c) pontja már nem zárja ki a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen előterjesztendő felülvizsgálati kérelem lehetőségét. [31] 2. Az 1. pontban kifejtettek tisztázására azért volt szükség, mert a referenciahatározat [118] bekezdése szerint az eljáró tanács a korábbi joggyakorlattól eltérő álláspontot képvisel. Az eltérés okaként azonban két szempont azonosítható: a Pfv.20.862/2022/11. számú határozat téves, valamint a (csatlakozó) felülvizsgálati kérelemre vonatkozó normaszöveg kiterjesztő értelmezése. [32] A referenciahatározat [120] bekezdése szerint abban az esetben, amennyiben a másodfokú bíróság az érdemben helyes döntését a felek által hivatkozott jogi indokok közül a helytelenekre alapította a helyesek helyett, az érdemi döntéssel egyetértő, de annak indokait nem osztó fél teljes mértékben az ellenfelének kiszolgáltatott, tehetetlen, garantált pervesztességét eredményező helyzetbe kerülne, ha az ellenfele által benyújtott felülvizsgálati kérelemmel támadott részében csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel sem támadhatná a felülvizsgálat tárgyává tett érdemi döntés indokait. Az eljáró tanács álláspontja szerint ez az eljárásjogi eredmény nem lenne összeegyeztethető a Pp. preambulumában írt közjónak és józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméjével, sem az anyagi jogok hatékony érvényre juttatásának követelményével, akadályozná a felet az ugyancsak a preambulumban írt felelős pervitelben. Hivatkozott arra is, hogy az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik; a jogszabályok céljának megállapítása során pedig elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni; továbbá az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Megítélése szerint ezzel a megfontolással összhangban foglalt állást a Kúria Pfv.20.862/2022/11. számú határozata [90]–[91] bekezdésében úgy, hogy a jogerős ítéletnek csak az indokolását (és a másodfokú perköltséget) támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelem is előterjeszthető és vizsgálható a felülvizsgálati eljárásban, amennyiben van olyan felülvizsgálati kérelem és abban megfogalmazott petitum, amellyel összefüggésben, annak velejárójaként lehetséges a kapcsolódó indokolás felülbírálata. [33] Az indítványozó tanács helyesen mutatott rá arra, hogy a referenciahatározatban hivatkozott Pfv.20.862/2022/11. számú határozatnak az eljáró tanács eltérő tartalmat tulajdonított. A Kúria ebben az ítéletében a régi Pp. 273. § (6) bekezdése és a 244. § (1) bekezdése, valamint a 271. § (1) bekezdés c) és d) pontjai, továbbá a régi Pp.-t módosító, az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvény és az Alkotmánybíróság határozatai alapján jutott arra a következtetésre, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő – és vizsgálható érdemben –, ha a fél maga is jogosult lett volna a támadott körben felülvizsgálatot kérni, valamint, hogy a jogerős ítélet indokolása egyedül akkor támadható és vizsgálható felülvizsgálati eljárásban, amennyiben van olyan felülvizsgálati kérelem és abban megfogalmazott petitum, amellyel összefüggésben, annak velejárójaként lehetséges a kapcsolódó indokolás felülbírálata {Indokolás [89]–[92]}. A Pfv.20.862/2022/11. számú határozat [92] bekezdésének utolsó mondatában a Kúria kifejezetten megállapította, hogy tudatos jogalkotói döntés, hogy a régi Pp. hatálya alatt kizárt önmagában az indokolási rész felülvizsgálata: a pernyertes fél, még ha számára kedvezőtlen is, nem támadhatja a Kúria előtt pusztán a jogerős ítélet indokolását. A Kúria Jogegységi Tanácsa tehát egyetért az indítványozó tanács álláspontjával abban, hogy a Kúria a Pfv.20.862/2022/11. számú határozatában nem azt mondta ki, hogy csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadható a jogerős határozatnak csupán az indokolása, mint ahogy azt a referenciahatározat [120] bekezdése tartalmazza. A Kúria határozata csak annyit tartalmazott, hogy a felülvizsgálat kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg, így az indokolásnak csak a felülvizsgálati kérelemben megfogalmazottakhoz kapcsolódó része bírálható felül a felülvizsgálat során. [34] Szintén helyesen érvelt azzal az indítványozó tanács, hogy a referenciahatározatban a Kúria az Alaptörvény 28. cikk szerinti jogértelmezésre hivatkozással a felülvizsgálatra vonatkozó eljárásjogi szabályokat kiterjesztően, a normaszöveg egyértelmű megfogalmazásával ellentétesen értelmezte. A Pp. normaszövege nem tartalmaz olyan kivételszabályt, amelyet a referenciahatározatban a Kúria megállapított, és ilyen kivételes eset megteremtésének a célja sem olvasható ki az előterjesztői indokolásból, de az nem vezethető le a Pp. preambulumában megfogalmazott általános célokból sem. E körben kiemelést érdemel a Pp. 419. § (1) bekezdésének előterjesztői indokolása: „[a] felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél ellenfele azonban csak akkor terjeszthet elő csatlakozó felülvizsgálati kérelmet, ha maga is jogosult lett volna felülvizsgálatot kérni, azaz vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem benyújtásának feltételei önállóan fennállnak", amely kifejezetten kizárja a referenciahatározat szerinti (kivételi) esetkör lehetőségét, ezt pedig az Alaptörvény 28. cikke alapján kötelező figyelembe venni. A kógens perjogi szabályozás lényege ugyanis annak közjogi meghatározása, hogy az anyagi jogból fakadó igényeket milyen módon, milyen eljárásban, milyen eljárási szabályok mellett lehet érvényesíteni. Önmagában a közjóra és a józan észre, valamint a felelős pervitelre és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatására vonatkozó általános hivatkozás a kógens közjogi törvény bármely konkrét normájának a formálissá minősítéséhez és félretételéhez is elvezethetne, amely esetben a bíróság felülírná a jogalkotó által létrehozott általánosan kötelező magatartási szabályt. [35] 3. Megjegyzi a Kúria Jogegységi Tanácsa, hogy a referenciahatározatban felvetett problémakör a Kúria kasszációs jogkörének gyakorlásával megfelelően orvosolható. Előfordulhat, hogy a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem többféle, a jogvita érdemi eldöntése szempontjából releváns hivatkozást tartalmaz, azokat a másodfokú bíróság teljeskörűen elbírálta (egyes hivatkozásokat a pervesztes fél számára kedvezően, másokat kedvezőtlenül), a jogerősen pervesztes fél pedig felülvizsgálati kérelmet terjeszt elő, és az ítéleti rendelkezés mellett annak a számára kedvezőtlen indokait támadja. Ebben a helyzetben ugyan a felülvizsgálati támadás alapos lesz, azonban a jogvita végleges érdemi lezárásához szükség lenne az ítélet indokolásában szereplő egyéb releváns, de a felülvizsgálati támadással nem érintett indokok, jogerős ítéleti jogértelmezések felülbírálatára is, azonban ezek a kérdések nem képezik a felülvizsgálati eljárás tárgyát, mert a felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének nem áll érdekében azokat a Kúria elé vinni, az ellenérdekű félnek pedig erre nincs módja, mert nem biztosított számára az önmagában az indokolás elleni csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztése. [36] Ilyen esetben a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a Kúria akkor jár el helyesen, ha – határozata indokolásában az elé tárt jogkérdésben a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát megállapítva, és megadva a helyes jogértelmezést – kasszációs jogkört gyakorol, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja azzal, hogy a másodfokú bíróság az új eljárásban a Kúria által megadott jogértelmezés figyelembevételével bírálja el a fellebbezést, és hozzon új érdemi határozatot. Az új jogerős ítélet ellen viszont, amely már nem alapulhat a korábbi, a Kúria által előzőleg felülbírált indokon, a pervesztes fél számára adott a felülvizsgálati kérelem előterjesztés